Első fejezet

Sziasztok! Először is, elnézést a sok késésért, de akadt egy - két probléma, ami miatt nem tudtam kitenni a részt, viszont most már 'orvosolva' lett, úgyhogy meg is hoztam, remélem tetszeni fog nektek. Bármilyen észrevételt szívesen fogadok! Illetve, ha valamilyen kérdésetek lenne, akkor oldalt a chaten feltehetitek! ( csere stb..) Na, nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást! :) 

Ui.: Köszönöm ezt a rengeteg feliratkozót és oldal megjelenítést, pedig csak a Prológus volt fent, csodásak vagytok! 



Tegnap érkeztem meg a nagynénémékhez. Elég koránkelő típus vagyok, ezért úgy gondoltam, hogy egy jó reggeli futás nem árt. Kikászálódtam az ágyból, majd összeszedtem az edzőöltözékemet és halkan lementem a földszintre, ugyanis elfelejtettem hozni magammal hajgumit. Remélem Gloria is úgy van velük, mint én és mindig elhagyja őket. Bementem a lenti fürdőszobába, majd az ott talált gumival felmentem az emeletre ismét, bekötöttem copfba a hajamat, és ismételten az alsó szintre siettem. Sokan mondják, hogy futás előtt ne együnk, mert kihányhatjuk. Viszont én reggelire mindig eszek egy kis gyümölcsöt és most sem tettem másképp. Elvettem a kosárból egy almát, majd öntöttem magamnak narancslevet és elkezdtem majszolni a reggelimet.
- Hogyhogy ilyen korai vagy? - hallottam meg nagynéném hangját, aki fáradtan jött ki szobájukból. - Mindig korai vagyok - villantottam felé egy mosoly szerűséget.
- Hova indulsz ilyen ruhába? - jött közelebb hozzám és a nadrágom oldalát megcsípte.
- Futni - jelentettem ki, majd a mosogatóhoz vittem a poharamat.
- Azt ne oda! Ott a mosogatógép - mondta, majd ásított egyet
- Oh, bocsi - kértem elnézést, de magam sem tudom miért.
 - Én is jövök, várj meg, maximum tíz perc - mosolyodott el, majd visszament a szobába. Én eközben kidobtam az almacsutkámat, majd megnéztem a telefonomat, ugyanis folyamatosan rezgett. Sophie volt az. Nem tudom, mit kereshet fent, hiszen hajnali öt óra van. Megnéztem az utolsó üzenetét, amiből semmit nem tudtam értelmezni, csak annyit tudtam meg, hogy elég ittas állapotában van, tehát nem pazarlom jelen pillanatban rá az időmet, hiszen úgyis elfelejti holnapra. Megnéztem még, milyen üzeneteim érkeztek, de nem tudtam végigolvasni őket, mert Gloria készen lett.
- Na, mehetünk? - kérdezte, miközben bekötötte a cipőjét.
- Ühüm - bólogattam, majd elindultunk futni. Futás közben nem szeretek beszélni, mondjuk szerintem senki sem, ezért zenét hallgattam és gondolkodtam szinte mindenen. Kicsit félek, hogy milyen lesz ez az év, illetve még a többi főiskolás év. Fogalmam sincs, milyenek itt az emberek, mert amíg itt voltam, egy emberrel sem beszélgethettem. Jó, ezért ez egy kicsit túlzás, hogy nem beszélgethettem, de mivel elég híresnek mondhatom az itteni apukámat illetve anyukámat ezért nem volt ajánlatos. Nem kellett még spanyolul beszélnem se igazán, mert itthon inkább az angolt használják. A Barcelona egyik tagjával sem találkoztam még, mert Luis szerint csak akkor akarjak találkozni velük, ha akarok egy kapcsolatot, de ebből inkább csak futókapcsolat lenne, nem pedig hosszan tartó. Ebből kifolyólag, mint már említettem, nem találkoztam a srácokkal, viszont nagyon szívesen megtenném, hiszen kellenek ismerősök. Gondolkodásomat nagynéném zavarta meg, aki finoman meglökött, ezzel jelezve azt, hogy álljunk meg. Levettem a fejemről a fejhallgatót, majd leültem a mellettünk lévő padra.
- Min gondolkoztál ennyire? - kacagta el magát nagynéném, majd Ő is leült mellém.
- Miért? - kérdeztem.
 - Ja, csak mert folyamatosan grimaszoltál - mosolygott tovább.
- Oh, semmin. Nem megyünk el fagyizni?
- Ilyenkor még nincs nyitva sehol semmi. De ha gondolod, leugorhatunk a strandra - mondta majd a fejét a tengerpart felé biccentette.
- Rendben - egyeztem bele gondolatába - de fussunk vissza fürdőruháért - jelentettem ki.
Lassan visszakocogtunk a házhoz, majd én az emeletre, Gloria pedig a szobájába ment, hogy felvegyen valamit. Magamra húztam a kedvenc fürdőruhámat, majd egy kicsit hosszabb kardigánt és lementünk a strandra . . .

- Lassan ideje lenne hazamenni nem? - kérdezte nagynéném, majd elindult kifele a vízből. Egyetértettem vele, hisz lassan már három órája lent vagyunk és egy almán kívül semmit nem ettem még. Mivel gyalog körülbelül öt percre van a házuk, ezért hamar hazaértünk. Felmentem az emeletre, lekaptam magamról a fürdőruhát, majd beálltam a zuhany alá.
- Ana, siess egy kicsit, mert el kell mennünk valahova - kopogott be Gloria
- Rendben - kiabáltam ki, majd gyorsan megmosakodtam és felöltöztem. A bőröndből még nem sikerült kipakolnom, ezért elő kellett kutatnom egy táskát, majd gyorsan beleszórtam a gönceimet és rohantam is le Lorihoz. Beültünk a kocsiba, majd elindultunk, egy számomra ismeretlen úton.
 - Egyébként tudtad, hogy Hachim focizik? - tette fel nevetve a kérdést nagynéném.
- Hogy mi? - döbbentem le kijelentésén.
- Igen ám - bólogatott fejével - és ha tudnád milyen jó - húzta fel a száját.
 Nos, Hachim gyerekkoromba nagyon jó barátom volt. A szomszéd házban lakott és szinte minden nap együtt lógtunk. Amikor nagyobbak lettünk, ez a 'baráti' viszony megerősödött, és szerelem lett belőle. Körülbelül fél évig voltunk együtt, de eközben semmi sem történt közöttünk. Illetve lehetett volna valami, ha engedtem volna neki. A kapcsolatunk vége felé, már erőszakos volt, és lassan ott tartottunk, hogy ha valami nem úgy történt, ahogy szerette volna, ütött, vert, ahol csak ért. Így tehát véget vetettem az egésznek, és ahogy csak lehetett, kerültem a 'szerelmemet'. Persze, ezt nem mondtam el senkinek, hisz annak ellenére, hogy miket csinált, vagy csinált volna velem, ugyan úgy szerettem, és még most is, de megpróbáltam elfelejteni. Ami eddig ment is, és már kezdtem elfelejteni.. erre mi van? Hát nem elkezd focizni? Méghozzá nem is rosszul. Szuper.
- Gyere, megérkeztünk- mondta, majd leállította a motort.
- Ez mégis micsoda? - nevettem el magam, ugyanis nem értettem a helyzetet.
 - Tudod, Luis itt dolgozik - mondta - a Barcelona focicsapat edzései itt szoktak lenni - mutatott az épületre, mintha nem lennék normális, és nem értettem volna elsőre is azt, hogy hol vagyunk. Legszívesebben most elfutottam volna innen, de szörnyű dolog, hogy nem tudod az utat hazafelé..